Az alkil-szilánok, különösen a hosszú láncú alkil-szilánok, kis viszkozitású kis molekulájú vegyületek, amelyek néhány milliméterrel tucatméterig behatolhatnak a beton, tégla és más anyagok belsejébe. Hosszú láncú alkilcsoportjuk erős hidrofób tulajdonságokkal rendelkeznek. És alkoxi szerkezete reagál a savas vagy lúgos környezetnek kitett levegővel és a szubsztrát nedvességével, hogy hidroxilcsoportot képezzen. Ezek a hidroxilcsoportok kondenzálódnak a szubsztrátban lévő szilanolcsoportokkal és magukkal, hogy a hidrofób kezelési réteg stabil háromdimenziós hálózati szerkezetét képezzék, gátolva a nedvesség behatolását a szubsztrátumba.
Az alkil-szilánnal kezelt épület és kő erős vízlepergetést eredményez, amely "levélhatást" képez, hatékonyan megakadályozza a nedvesség és a só erózióját, meghosszabbítva a termék élettartamát az anyag megjelenésének megváltoztatása nélkül. A szilánnal töltött folyadékot széles körben használják kő és kulturális emlékek, mint például kőhíd védelmében. Hidak, kikötők, dokkok, stb. A gyakran használt fajták tiszta folyékony szilán termékek, mint például az SCA-K08E (n-oktil-trietoxi-szilán), SCA-Ki04E (izobutil-trietoxi-szilán) és K12M (dodeciltrimetoxi-szilán) és ezek pasztatermékei.
A szilán-kapcsolószer hidrolízis után átlátszó védőfóliát képezhet a fém felületén. Ez a védőfólia jó szigetelési és korrózióállóságú, hatékonyan blokkolja a levegőt és megakadályozza a fém korrózióját; és szerves funkciós csoportja javíthatja a bevonat, a műanyag por tapadását a fém hordozóhoz. Ugyanakkor a szilánkezelő szer nem tartalmaz foszfort és nehézfémeket, például nikkelt, mangánt, krómot és nitrit rákkeltő anyagokat, környezetbarát, és különösen alkalmas a hagyományos foszfatáló és passziváló megoldások alternatívájaként.