Ez a tanulmány két, hasonló számszámú átlagos molekulatömegű, kis molekulatömeg-eloszlású, kis sűrűségű polietilén típusú peroxid térhálósodását vizsgálja.
A dikumil-peroxiddal (DCP) térhálósított habokkal jellemzően a gél tartalmát, a szilárd mátrix térhálósodását és olvadék szakító tulajdonságait, a habképző magatartást és a hab tulajdonságait nem különbözték szignifikánsan.
A fő munka összehasonlította a DCP önmagában és a DCP-n alapuló térhálósító rendszerek hatásait a polifunkcionális monomerrel, triallil-cianuráttal (TAC).
A TAC jelenléte lehetővé tette a specifikus gél tartalmának elérését szignifikánsan csökkent DCP-koncentrációkban a DCP-hez képest. Azt is megállapították, hogy a TAC költséghatékony felhasználása 100 féle gyantán megközelítőleg 0,5 tömegrészre korlátozódik. Az azonos géltartalmú szilárd és habosított minták eredményeinek összehasonlításakor a TAC jelenléte jelentősen megnöveli az olvadék modulust, és csökkenti a szilárd mátrix nyújthatóságát a DCP-hez képest, és elősegíti a magasabb magképződéssűrűséget a habban.
Ezt tekintjük annak a következménye, hogy a hálózati frakció nagyobb keresztkötési sűrűséget eredményez, amely komplikációkat idéz elő a habosodási magatartás előrejelzésében, ha önmagában a gél-tartalmat vesszük figyelembe.